Aszód

Weboldal

A hatezer fős városka, a Pest megye északkeleti részén elterülő kis táj, a Galga mente középpontjában található.

A kiváló természet földrajzi környezetnek köszönhetően - dimbes-dombos, erdőben, vadban gazdag vidék, a Galga patak közelsége - Aszód területén már Krisztus előtt három és félezer évvel megjelent és közel négy évszázadon keresztül élt egy magas kultúrájú kőkori népesség. Ezt követően a Galga mentén, így Aszódon is kisebb-nagyobb megszakításokkal napjainkig élnek emberek. Több régészeti lelőhely bizonyítja a bronzkori, vaskori népek megtelepedését. A későbbiekben, a Római Birodalom határán túl, különböző germán népek - elsősorban kvádok -, és az iráni eredetű szarmaták harcoltak a terület főségéért, illetve legeltették nyájaikat, kereskedtek egymással és az akkori világ uraival, a rómaiakkal. A népvándorláskor viharos eseményeiről - a hunok, a gepidák és az avarok Kárpát-medencei uralmáról - az ezidáig föltárt régészeti lelőhelyek egyelőre keveset árulnak el.

A honfoglaló magyarok számára szintén csábító volt a Galga mente szépsége. ...\\\"a Nógrádi részeken haladva a Galga vizéhez értek.\\\" - írta Anonymus, III. Béla király krónikaírója. Az Aszód melletti Kartal község és sok Galga menti földrajzi név tanúskodva őrzi a honfoglalás korának emlékét. Létezett Aszód határában egy premontrei monostor, melynek a Szent Kereszt nevet adományozták. A templom köré kisebb rendház és település szerveződött, mely a XIII. századtól a törökkor végéig (XVII. század vége) létezett. Aszód területét feltehetően már Államalapító Szent István király korában lakták a honfoglalók.

Aszód - aszó - neve, a régi magyar nyelvemlék szerint száraz völgyet, időszaki vízfolyást jelent. Ez mind a mai napig így van, hiszen a Breda patakban csak esőzésekkor, hóolvadáskor folyik víz. Az e területen benépesedő területet már a középkorban \\\"Aszó\\\"-nak nevezték. A birtokló család is innen kapta a nevét. Egy 1401-ben keltezett iratban említik először a birtokos, Azai Tamás nevét.

A török kor dúlásainak hatására elnéptelenedő Aszódra és kör-nyékére a XVIII. században Bádenből és Württembergből német iparosok, a házassága révén aszódi birtokossá váló Podmaniczky Jánost a Felvidékről (mai Szlovákia) követő evangélikus földművesek, valamint Cseh- és Morvaországból jiddisül beszélő zsidók telepedtek le. A Podmaniczkyak másfélszáz éves virágzó gazdálkodása alatt 1761-ben Aszód mezővárosi kiváltságokat, a család 1782-ben bárói címet érdemelt ki az uralkodótól. A toleráns földesurak bárói koronája alatt a katolikusok, az evangélikusok és a zsidók egyaránt békében élték mindennapjaikat, saját templomukban imádkoztak istenükhöz. A Podmaniczkyak hanyatlásával párhuzamosan a XIX. században Aszód csillaga is leáldozott. A múlt század utolsó harmadában több mezővároshoz hasonlóan, Aszódot is megfosztották városi rangjától. A pezsgő kereskedő-iparos településen erősen megnőtt a baloldali befolyás. Az Aszódon működő Lloyd repülőgép-gyárban - a Monarchia 3. legnagyobb repülőgyára - dolgozó munkások szervezkedtek s hozták létre a helyi tanácsokat. A gyárat és a tanácsokat is rövidesen fölszámolták.

A magyarság még ki sem heverte az I. világégést, s az azt követő Trianoni országrablást, máris kitört a II. világháború. A keresztény lakosság több, mint 100 fős háborús embervesztesége mellett megsemmisítették az aszódi zsidóságot, közülük 200-nak kioltva életét a haláltáborokban.

A negyven éves kommunista diktatúra alatt az állam fokozatosan és tudatosan szorította vissza a régió természetes központját, Aszódot. A rendszerváltást követően a demokratikus kormány ezt fölismerte és 1990-ben visszaadta Aszód számára a városi rangot.